Magyar Szózat


The Szózat functions as something of a secondary anthem, having won second place in a competition to decide the nation's anthem in 1823. It now occupies a unique position alongside the official national anthem. The music was written by Egressy Béni, the famed lyricist who also wrote the national opera Bánk Bán.
After looking for a translation in English, the very few complete translations I found were truly mediocre, twisting the meanings and the words for purposes of rhyming. I completed the following translation, which lacks all the beauty and prose of the original, but attempts to closely preserve the meaning of the original.


Hazádnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsõd az s majdan sírod is,
Melly ápol s eltakar.
A nagy világon e kivûl
Nincsen számodra hely,
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt élned, halnod kell!

Ez a föld, mellyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, mellyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hõs
Árpádnak hadai,
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harcz alatt.
És annyi balszerencse közt,
Olly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezred évi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hû kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erõ,
És olly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jõni kell, még jõni fog
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Száz ezrek ajakán.

Vagy jõni fog, ha jõni kell,
A nagyszerû halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körûl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenûl
Hazádnak, oh magyar,
Ez éltetõd s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivûl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt élned, halnod kell!
To your homeland without fail
Be faithful, O Hungarian!
It is your cradle and will your casket be
Which nurses and will bury you.
In the great world outside of here
There is no place for you
May fortune's hand bless or beat you
Here you must live and die!

This ground on which so many times
Your fathers' blood flowed
This, to which, every holy name
One thousand years has coupled
Here fought for home the hero
Arpad's hosts
Here broke apart the prisoner's yoke
Hunyadi's arms

Freedom! Here is carried
Your bloody standard
And our best were felled
During the long war
And through so much ill fortune
After many feuds,
Though depleted, but not broken
The nation lives on this homeland.

And home of the nations, great earth!
Shouts bravely to you:
"A thousand years of suffering
demands life or death!"
It cannot be, that so many hearts
Uselessly spilled their blood
And in vain, so many faithful hearts
Were broken for the homeland.

It cannot be that mind, might
And so holy a will
Would uselessly wither
Under the weight of a curse;
It still needs to come, it still will come
A better age, for which
Fervent prayer yearns
On hundreds of thousands' lips.

Or it will come, if it must come
The glorious death
Where above the funeral
A nation wallows in blood
And the grave, where the nation is lowering,
Nations surround
And in the millions of peoples'
Eyes, a tear of mourning wells.

Be faithful, without fail
To your homeland, O Hungarian:
This is your succor, and if you fall
With its grave it covers you
In the great world outside of here
There is no place for you
May fortune's hand bless or beat you
Here you must live and die!